A microdermal, dermal anchor, surface anchor, vagy szimplán anchor (horgony), az utóbbi évek egyik legnagyobb újitása a body piercingek terén. Nevezhetnénk akár "egypontos" piercingnek is a microdermalt, hiszen a piercingekkel ellentétben ennek az éxernek csupán egy kimenete van, igy a különlegessége abban rejlik, hogy úgy néz ki, mint egy transdermal implantátum, azonban a behelyezéséhez nincs szükség olyan bonyolult procedúrára, mint egy ilyen implantátumnál. Lényeges különbség, hogy a transdermal implantátumok szárvastagsága általában 4mm, azonban a microdermal szárának vastagsága mindössze 1,6mm, mint például egy szabványos nyelvpiercingnek. Mindkét éxer belső menetes, aminek köszönhetően biztonságosan viselhető, még akkor is, ha nincs a szárba csavarva a lezáró végződés mely lehet egy golyó (kővel, vagy anélkül), tüske, vagy egy rúd.

A microdermal-ok első, még kezdetleges változatát Jon Cobb amerikai piercer alkotta meg, azonban ez az éxer nem bizonyult hosszú távon használhatónak. Cobb méretre vágott egy belső menetes barbell éxert, aminek a szárát meghajlitotta a kivánt alakban, hogy az a lehető legjobban illeszkedjen a bőr alá. Ehhez hasonló éxerrel volt szerencsém nekem is kisérletezni, azonban egy igazi microdermaltól elvárható eredményt ez a fajta "szükségmegoldás" meglehetősen alulmúlja. Kezdetben a piercerek elkezdtek kísérletezni különböző microdermalok kialakításával, különböző alakzatokra hajlítottak különféle éxereket, és ezeket helyezték el a bőr alá. Ezek a megoldások azonban nem voltak tökéletesek, általában vagy túl nagyra, vagy túl instabilra sikerültek az éxerek, minek következtében nem tudott az éxer talpa tökéletesen illeszkedni a bőr alatti réteghez, így az soha nem gyógyult be teljesen.

A későbbiekben megjelenő újfajta felszini piercing technikák (punch-and-taper metódus), az ehhez kapcsolódó éxerek, és az ezekből fakadó gyógyulási folyamat mind hatással volt a microdermal, mint egypontos piercing kifejlődésére. A cél egy transdermal implantátumhoz hasonló látvány volt, egy szimpla piercing beültetésének "egyszerűségével" és biztonságosságával.

A fejlesztésnél az is fontos szerepet játszott, hogy az éxer beültetéséhez ne kelljen orvosi, sebészeti eszközöket felhasználni (szike, varrat, stb.. - ahogy egy transdermal implantátumnál), hanem egyszerűen, akár egy tűvel is behelyezhető legyen a éxer, minden egyéb beavatkozás nélkül.

A microdermal, ahogy már fent megemlitettem 1,6mm vastag szárral rendelkeznek mely becsatlakozik egy kb.5mm hosszú és 2mm széles talpba, mely a behelyezés után a bőr alá kerül. A szár menetébe izlés szerint csavarható lezáró végződés. Kicsi méretének köszönhetően egy microdermalt a test bármelyik pontjára el lehet helyezni különösebb veszélyek és nem kívánt mellékhatások nélkül, azonban viselésénél fokozottan kell ügyelni arra, hogy az éxer ne irritálódjon, és ne akadjon bele semmibe, pont, mint egy átlagos felszíni piercingnél, hiszen ez megnyújthatja a gyógyulási időt, és nehezebbé teheti az éxer "beépülését" a testbe.


A fenti hátráltató tényezők elkerülése esetén a microdermal gyógyulási ideje nagyon rövid, kb. két hét (természetesen ez függ az adott testrésztől, valamint egyéb személyes tényezőktől is). A gyógyulási folyamatot az is segíti, hogy az éxer sebészeti titániumból van (általában G23-ból), melynél jobban gyógyuló piercing jelenleg nem létezik.

A microdermal behelyezéséről sok beszámolót olvastam már kezdve a dermal punch-al elkészített lyukon keresztül behelyezett éxertől a csak tűvel készített microdermalokig. Sikerült azonban kifejlesztenem egy olyan technikát, melynek segítségével nem kell kivágnom egy darabot a bőrből (mint a dermal punch verzióban), és elég, ha egy bemeneti lyukat csinálok az éxernek. Ezzel az eljárással jelentősen lerövidül a gyógyulási idő és a bőrszövetet is kevesebb trauma éri. A behelyezés nem jár nagyobb fájdalommal, mint egy felszíni piercing beszúrása, azonban különböző testrészeken különböző keménységű, és lazaságú bőrszövet helyezkedik el, így az érzés nem mindenhol egyforma.

Természetesen ennél az ékszer fajtánál sem árt, ha alaposan felkészülünk a viselésére, és jól meggondoljuk még a procedúra előtt, hogy valóban szükségünk van-e rá, hiszen az eltávolítás sokkal nehezebb és körülményesebb, mint a behelyezés.

A microdermal népszerűsége megjelenése óta egyre növekszik. Különleges, implantátum szerű megjelenése, és a kivitelezés viszonylagos egyszerűsége miatt alternatívája lehet egy bonyolultabb felszíni piercingnek, vagy akár egy transdermal implantátumnak.